26. fejezet – A verekedés

A csajokkal nagyon sokat táncoltunk, de én fele annyit sem ittam, mint Ők. El voltam a Breezerrel meg pár üveg kólával.
A srácok, hol leültek piálni, hol velünk táncoltak. Tom folyton engem bámult, és ez frusztrált, de ha Ő nézet az egyáltalán nem, sőt.
Az újévben csak egyszer táncoltam Vele, de az is csak egy percig tartott, mert Tom elkért tőle.


Később a pultnál ültem és iszogattam, immár harmadik üveg kólámat, mikor Tom mögém settenkedett, és megkért, hogy menjek vele.
Kimentünk a szórakozóhelyről.
Egy lélek sem volt az utcán csak mi, meg a csönd. Nem értettem, hogy mit akarhat tőlem, így igyekeztem kideríteni.
- Tom, mit szeretnél mondani? – kérdeztem, de nem szólalt meg csak nézett és nézett. - Hahó, itt vagy? – hadonásztam kezeimmel a szeme előtt.
- Persze – mondta, majd közelebb jött, és éreztem rajta az alkohol szagát.
- El kell valamit mondom – kezdte -, de nem tudom, hogy hogyan.
- Tom, szerintem ezt halasszuk holnapra, mikor már kijózanodtál – mondtam.
- Nem! Ezt most kell elmondanom vagy - lépett közelebb hozzám, erre én is hátrébb léptem egyet - vagy megmutatnom.
- Később Tom. – Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy ilyen egyszer már megtörtént velem. Hülye gondolatok az egyszer biztos, mert sosem esett meg még velem ilyen.
- Gyere ide! – szólt, de én még mindig hátráltam. – Nem foglak bántani csak gyere már ide – mondta kicsit mérgesen. A vészjelzőm villogni kezdett és arra ösztönzött, hogy jobb, ha visszamegyek a diszkóba. Amint megfordultam, Tom elkapta a karom és magához rántott.
- Maradok, csak eressz el! – mondtam, és remélem, hogy nem hallja ki a hangomból a rettegést. - Nem szeretek ittas emberek közelében lenni. - Megfogott és neki tolt a falnak, majd kezét az állam alá tette, aztán felemelte a fejem.
- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem elfúló hangon.
- Majd megtudod – szólt és arca közeledni kezdett az enyémhez. Elfordítottam, így Ő hozzáfért a nyakamhoz. Hirtelen a fejembe tódult egy kép, mikor Tom fogdos, én pedig megpróbálok kiszabadulni. Olyan volt, mintha egy emlékkép lett volna. A könnyeim eleredtek, mikor benyúlt a szoknyámba. Próbáltam eltolni, de nem sikerült.
- Engedj el, kérlek! – sírtam.
- Ezt akarom elmondani – motyogta a nyakamba.
- Eressz el! – tapostam rá a lábára, majd elfutottam. Futottam és futottam, de hallottam, hogy jön utánam, így elbújtam a diszkó mögött lévő házak mögé.
Miért vannak ezek a rémképek a fejemben? – kérdeztem magam, de nem találtam választ rá.
- Jenny, gyere elő, nem bántalak – hallottam meg Tom hangját, és hálát adtam az égnek, hogy sötét volt.
- Gyere már elő!!!! – kiáltotta, én pedig újra sírni kezdtem. Féltem. Nagyon féltem. Elővettem a telefonom, és mikor úgy láttam, hogy Tom elég messze került tőlem, tárcsáztam az Ő számát, és vártam, hogy kicsörögjön…



(Edward szemszöge)


Amikor táncoltunk, nem volt olyan pillanat, hogy ne akartam volna megcsókolni, de nem lehetett. Sajnos.
Elég! Ebből elegem van! Lépnem kell, mert lassan megőrülök! Alice-nek mindvégig igaza volt.

Karácsony éjjelén, mikor Jenny elment tőlünk, Alice jött be a szobámba beszélgetni a fent történtekről.
- Miért nem mondod el neki, hogy szereted? – kérdezte.
- Mert nem tudom, hogy reagálna rá. Nem szeretném eltaszítani magamtól.
- Nem fogod – vigyorgott.
- Te tudsz valamit. Mondd el! – utasítottam húgomat.
- Én? Én nem mondok semmit sem, csak annyit, hogy bízz jobban magadban. És ha legközelebb megakarnád csókolni Jennyt, akkor a megfelelő pillanatot válaszd.
- Hisz… akkor is az volt – motyogtam.
- Figyelj, ma egyszer már megcsókoltad a fagyöngy alatt, szegény eléggé zavarban volt, mert öt percig csak csókolóztatok. Esme teljesen meghatódott akkor, mikor meglátott titeket. Jasper mindent érzett… – mosolygott.
- Remek – morogtam.
- Na, nekem mennem kell – szólt, és már el is tűnt a szobámból.


Tisztes távolságból figyeltem Őt. A bárpultnál ült, mikor Tom mögé settenkedett és valamit belesúgott a fülébe, majd mindketten kimentek a diszkóból.
Nem tetszett ez nekem, mert a barátom sokat ivott az este folyamán és féltem, hogy valami meggondolatlant tesz, így felálltam a fotelből, ahol eddig ültem és utánuk mentem volna, ha nem állít meg az a csaj, akivel táncoltam.
- Hová akarsz menni, szivi? – kérdezte.
- El – feleltem.
- Nem szeretnél velem táncolni? – simult hozzám, de én finoman eltoltam.
- Nem. Sajnálom, most nem – mondtam. Ekkor megcsörrent a telefonom. Jenny – olvastam a kijelzőn villogó nevet.
- Jenny, hol vagy? – szóltam bele.
- „Edward” – hallottam meg ijedt és sírós hangját. – „Segíts! Félek.” – zokogott.
- Hol vagy? – kérdeztem aggódó hangon.
- „A diszkó mögött lévő házaknál” – felelte.
- Máris megyek! – azzal letettem. Tudtam, hogy Tom tett vele valamit. Megölöm! - rohantam kifele a szórakozóhelyről, majd futottam a házakhoz.




Amint megláttam Őket, rögtön odaszaladtam hozzájuk, majd leráncigáltam Róla Tomot, és egy hatalmasat bemostam annak a rohadéknak.
Felsegítettem Jennyt, majd a hátam mögé rejtettem, Ő pedig belekapaszkodott a karomba.
- Állj hátrább! – utasítottam Jennyt, de nem mozdult. – Jenny! – szóltam rá ismét, és végre arrébb lépett. Épp időben, mert Tom ökle lendült és eltalálta az arcom.



(Jenny szemszöge)

Nem láttam sehol, így előbújtam a rejtekemből, és óvatosan próbáltam Edward elé menni, bár nem mondta. A hátam mögé néztem, nincs e mögöttem, de ekkor valaki elkapott, és magához szorított.
- Engedj el! - szóltam rá, de ő továbbra sem eresztett. Próbáltam kiszabadulni Tom karmai közül, s már sikerült is, de megragadta a karom, és a földre lökött, majd rám mászott. Nagyon féltem, és szaporán vettem a levegőt, miközben segítségért akartam kiabálni.
Hirtelen leszakította a topom pántját és undorító módon csókolgatni kezdett, én pedig nem tudtam mozdulni sem, mert lefogott.
Épp időben ért oda Edward, mert már a szoknyám alá akart benyúlni, mikor lerántotta rólam és megkóstoltatta vele a jobb egyenesét.
Maga mögé bújtatott, én pedig a karjába kapaszkodtam.
- Állj hátrább! – utasított, de nem mozdultam meg. – Jenny! – szólt rám, én pedig elengedtem Őt. Abban a pillanatban Tom ökle lendült és behúzott egyet Edwardnak.
- Miért avatkozol bele? – kérdezte Tom mérgesen, majd még egyszer bevert Neki, de Ő sem hagyta magát, így elkezdődött köztük a verekedés.

Hol Edward, hol Tom került fölénybe, én pedig egyre csak sírtam és sírtam. Féltettem Edwardot, aki a világot jelenti nekem, mert attól tartottam, hogy agyon veri Őt Tom.
Összeszedtem minden erőm és Tomra vetettem magam, de ő ellökött magától, majd a földre estem. Tudtam, hogy segítségre lesz szükségem, és bár Edward volt előnyben már, Tom visszaszerezte a főlényét. Nem hagyhattam, hogy agyon verjék egymást, így visszafutottam a diszkóba, hogy megkeressem Markékat.
Nem telt bele sok idő, és megláttam Julie-t, aki épp Markkal smárolt.
- Mark! Mark! – kiáltottam, aki nehezen, de elszakadt Julie-ról és felém fordult.
- Mi a baj? – nézett aggódva, mikor meglátta a leszakadt pántomat.
- Edward… Edward és… Tom… verekednek – zokogtam.
- Hol? – kérdezte idegesen.
- A házaknál – szipogtam.
- Semmi baj, Jenny – nyugtatott barátnőm.
- Siess Mark, kérlek!
- Nyugodj meg – kezét a vállamra tette. – Julie, nem láttad valahol Zac-et?
- Legutóbb még a bárpultnál láttam – felelte.
- Maradjatok itt, majd mi lerendezzük őket – mondta, majd elsietett.
- Én nem maradok itt! – mondtam, és kifele igyekeztem, mikor Julie megállított.
- Mark azt mondta, hogy maradjunk itt. Nem lesz semmi baj.
- Nem, nem, nem! Hát nem érted?
- Mit kellene értenem? – kérdezte. Nem akartam elmondani, így csak megfordultam és visszafutottam Edwardékhoz.


Épp jókor érkeztem meg, mert Edward a földön feküdt, az arcát vér borította, Tom pedig abban a pillanatban akarta megint megütni, de én minden erőmet összeszedve neki iramodtam és lelöktem róla. Sajnos nem voltam elég gyors, így felpattant a földről és felpofozott, én pedig elvesztettem az egyensúlyomat s a földre zuhantam, ismét.
Edward feltápászkodott és neki rontott Tomnak.
Hol vannak már a srácok? – idegeskedtem, közben felálltam a földről. Újra egymást püfölték.
Ekkor érkeztek meg Markék, akik mindkét fiút lefogták.
- Soha többé nem érhetsz hozzá! – szűrte fogai között a szavakat Edward.
- Nem vagy a pasija! És élvezte! – kiáltotta Tom.
- Elég legyen fiúk! – szólt rájuk Mark, de mintha meg sem hallották volna.
- Egyáltalán nem élvezte. Ha még egyszer meglátlak a közelében, azt nagyon megbánod! – ordított Edward.
- Úgy teszel, mintha neked több jogod lenne Őt megérinteni!
- De nem úgy teszem, mint Te!
- Elég legyen! – álltam Edward elé, és mellkasára tettem a kezem, hogy visszatartsam, bár tudtam, hogyha megint verekedni akar, akkor még én sem tudom megállítani. Rám nézett, majd lazított feszült testtartásán, és kiszabadította magát Mark karjai közül.
- Gyere Zac, vigyük haza – mondta Mark, majd mindketten lefogták a részeg Tomot és elvitték a közelünkből.
- Jól vagy? – kérdezte, mikor már messze jártak tőlünk a srácok.
- Jól, köszönöm. Te jól vagy? Nagyon csúnya a sebed – néztem a szemöldöke felett lévő horzsolásra.
- Nem vészes.
- Gyere, ezt le kell mosni – mondtam, majd megfogtam a kezét és visszahúztam a diszkóba.


Mikor beértünk a szórakozóhelyre, megkerestem Kate-éket, és elhoztam tőlük a táskámat. Hálát adtam az égnek, hogy nem kérdeztek semmit.
Igyekeztem úgy behúzni Edwardot a lány mosdóba, hogy senki se lásson minket. Körülnéztem a helyiségben, ami szerencsénkre üres volt.
Kivettem néhány papírt a kéztörlőtartóból, majd az egyik kéztörlőpapírt bevizeztem és lemostam vele Edward arcát.
Csak nézett és hang nélkül tűrte, hogy lefertőtlenítsem a sebét, természetesen vízzel, mert más nem volt.
- Szerencséd, hogy mindig hordok magammal sebtapaszt – mondtam, miközben előhalásztam a táskámból az említett dolgot. Kibontottam, majd finoman a szemöldökére helyeztem a ragtapaszt.
- Köszönöm – szólalt meg.
- Nem kell megköszönnöd – eresztettem meg egy halvány mosolyt.
- Hogy érzed magad? – kérdezte óvatosan.
- Szerinted? Te, hogy éreznéd magad?
- Sajnálom – hajtotta le a fejét.
- Köszönöm – öleltem át. Ő volt az egyetlen olyan barátom, akivel mindent megbeszélhettem, és tudtam, hogy sosem bántana. Viszonozta az ölelésem, majd szorosan magához vont.
- Nagyon megijedtél? – tudakolta ki idő múlva.
- Ühüm – bólogattam.
- Miért hívott ki?
- Valamit mondani akart nekem, de én éreztem rajta a pia szagot, így megmondtam neki, hogy beszéljük meg holnap, de nem engedte, aztán… aztán… - újra eleredtek a könnyeim.
- Nem kell elmondanod – ölelt még jobban magához.
- Miért verekedtetek? – szipogtam.
- Nem hagyhattam, hogy bántson – tartott el magától, majd letörölte könnyeimet. – Haza kísérjelek? – kérdezte.
- Annak nagyon örülnék – mosolyogtam.


Kimentünk a mosdóból, majd a többiekhez indultunk. Mikor odaértünk, mindkettőnket kérdezgetni kezdték, de nem válaszoltunk semmire, csak felkaptam magamra a kabátom és kifele vettem az irányt.


Egész úton szótlanul sétáltunk egymás mellett, de nem az a kínos csend volt, hanem egy kellemes és megnyugtató csönd.
- Edward? – törtem meg a hallgatást.
- Igen?
- Nagy baj lenne, ha… ha ma nálatok aludnék? – kérdeztem félénken, közben felnéztem rá.
- Nem – mosolygott. – Hívok egy fuvart – mondta, majd elővette a telefonját és tárcsázott.


Körülbelül húsz perc múlva egy piros BMW parkolt le a járda mellett. Edward kinyitotta az utas felöli ajtót, és segített beszállni, majd beült a hátsó ülésre.
Legjobb barátnőm vezette az autót, néha-néha belenézett a visszapillantó tükörbe, de nem volt kedvem azon törni a fejem, hogy miért.

Észre sem vettem, hogy mikor érkeztünk meg, de nem is érdekelt, csak le akartam zuhanyozni és végre aludni szerettem volna.
- Adok neked éjszakait – szólt barátnőm, mikor felértünk a szobájába.
- Köszönöm, Alice – öleltem át.
- Szívesen – mosolygott.


Miután lezuhanyoztam, befeküdtem Alice ágyába és próbáltam elaludni, de nem ment.

Mivel nem jött álom a szememre, így kikeltem az ágyból és elballagtam az Ő szobájához, majd halkan benyitottam.
Az ágyában feküdt és azt hittem, hogy alszik, amíg meg nem hallottam kellemes hangját.
- Te sem tudsz aludni?
- Nem – feleltem, és beléptem a helyiségbe, majd bezártam magam mögött az ajtót.
- Veled aludhatok? – kérdeztem félénken, és örültem, hogy sötét van, így nem láthatta zavaromat.
- Igen – szólalt meg egy perc csend után. Közelebb mentem hozzá, majd befeküdtem mellé az ágyba, betakaróztam és hozzábújtam, Ő pedig magához ölelt, így érezhettem finom illatát, ami megnyugtatott s végre el tudtam aludni a karjai közt.


Köszönöm szépen a kommentárokat és a levelet Cintimnek és Grétinek, Nillámnak, Szilvinek és Zsófinak.(Ha valakit kihagytam, akkor bocsánat:$)
Remélem tetszett a rész és kapok sok-sok kommentárt tőletek:D
Az asszisztálást pedig külön megköszönöm Nikynek:)♥
Puszi