22. fejezet – Ajándékozások

Másnap a suliban osztályfőnöki órán a tanár kijelentette, hogy mivel közeledik a karácsony, így mindenki húz a kalapból egy személyt, és annak kell vennie valami kis apróságot.
- Nos, gyerekek, akit szólítok, az jöjjön ki, és húzzon egy kártyát – mondta a tanár, majd sorba szólítgatni kezdte az embereket. Padsoronként haladtunk, így elég hamar sorra kerültem.
- Jenny Smith! – hallottam meg a nevem. Kimentem, belenyúltam a kalapba, és kivettem egy kártyát, majd visszamentem a helyemre.
- Edward Cullen! – Felállt mellőlem a szólított és kiment. Szerencsénk volt, hogy a tanár nem foglalkozott vele, hogy együtt ülünk. Nem akartam még megnézni, kit is húztam, egy kicsit féltem a rajta szereplő névtől.
- Kit húztál? – kérdezte a bársonyos hang mellettem. Észre sem vettem, hogy mikor ért vissza.
- Öhm… nem tudom. Még nem néztem meg – mosolyogtam. – Te?
- Én Bellát húztam – mosolygott. Biztos, hogy örül neki, mert tetszik neki. Tuti, hogy valami szíves akármit fog Bellának venni - fintorogtam magamban.
- Te nem nézed meg, hogy kinek kell ajándékot venned? – vigyorgott.
- Nem. Ráér, nem szalad sehová – mondtam, mire felhúzta az egyik szemöldökét. – Ne nézz így rám! – kuncogtam.
- Biztos, nem nézed meg? – győzködött.
- Ennyire kíváncsi vagy? – nevettem olyan halkan, ahogy csak tudtam.
- Igen – villantotta meg féloldalas mosolyát. Hogy lehet valaki ennyire… ennyire… mindegy!
- Hát jó! - adtam meg magam, majd kinyitottam a papírlapot úgy, hogy Edward ne lássa.
Edward Cullen
- olvastam azt a nevet, amit nagyon nem akartam kihúzni.
- Na, ki az? – kérdezte, miközben az Ő nevét bámultam.
- Dan – hazudtam. Nem akartam, hogy tudja…
- Értem.




Épphogy kiértem a teremből, rögtön barátnőim csapódtak mellém, és újságolni kezdték, hogy kit húztak.
- Tomot húztam – vigyorgott Ashley. Tudni illik róla, hogy halálosan beleszeretett Tomba.
- Én Markot – mondta Julie.
- Zac – szólt Kate.
- És te Jenny, kit húztál? – tudakolta Julie. Ránéztem és gondolkozni kezdtem, hogy az igazat mondjam-e, de úgy döntöttem, hogyha Edwardnak hazudtam, akkor a lányoknak is kell.
- Dan. Nekem most mennem kell, majd ebédnél találkozunk – mosolyogtam, és ott hagytam Őket.


Egész nap azon gondolkoztam, hogy mit is vegyek Edwardnak, de csak nem jutottam dűlőre ez ügyben, így úgy döntöttem, hogy megkérem Alice-t, mert Ő jobban ismeri, mint én.
- Sziasztok! – köszöntöttem őket.
- Szia – köszönt Alice és Bella egyszerre.
- Alice, beszélhetnék veled négyszemközt? – tudakoltam.
- Persze – mosolygott.
- Akkor én megyek, még beszélünk. Szia Jenny – mondta Bella, majd elment.
- Miről szerettél volna velem beszélni? – kérdezte, közben megfogta a kezem és a következő órára húzott.
- Tudod, húztunk ofőn, és én… Edwardot húztam.
- Tényleg? Ez fantasztikus! És tudod már, hogy mit veszel neki?
- Nem, és ezért szeretnélek megkérni rá, hogy segíts a döntésben, mert te jobban ismered, mint én. Ugye segítesz? – kérdeztem félénken.
- Persze, hogy segítek – ölelt magához. – Ma, suli után elmegyünk vásárolni, rendben? – kérdezte, én pedig bólintottam. Nagyon lelkesedett az ötletért, és már tervezgette, hogy melyik boltokban fogunk körül nézni.
- Annyira jó lesz. Bella Jessicát húzta, és Ő sem tudja, hogy mit vegyen. Tök jó, csajos napot tartunk – mosolygott. Teljesen fel volt dobva.
- Alice, kérlek, ne mondd el senkinek, hogy kit húztam. Még ha piszkavassal is kínoznak, akkor sem. Ígérd meg – kérleltem barátnőm. Azt nagyon nem szerettem volna, ha bárki megtudja, de főleg ne Edward.
- Rendben, megígérem, de miért nem tudhat senki sem róla? – kérdezte.
- Mert… nem szeretném.
- Oké.




Suli után Alice, Bella és én elindultunk, hogy megvegyük az ajándékokat.
- Tényleg Alice, te kit húztál? – kérdeztem.
- Jaspert – mosolygott.
- De jó neked – sóhajtottam.
- Miért, te kit húztál? – tudakolta Bella.
- Dant – vágtam rá, mielőtt Alice bármit is mondhatott volna.
- Értem. – És ezzel le is zártuk a témát.



Nem mintha zavart volna, hogy Neki kell ajándékot vennem, csak az frusztrált, hogy nem tudtam, mit szeretne, mert úgy gondoltam, hogy mindene meg van, amit szeretne.
- Nem tudom, hogy minek örülhetne – húztam a szám, mikor beléptünk az első boltba. Alice valami olyat motyogott, hogy: „Neked”, de biztos csak hallucináltam.
- Nem baj, majd találunk valamit – mosolygott barátnőm, majd Bella és az én kezemet is megragadta, hogy belevessük magunkat a vásárlásba.



(Edward szemszöge)

Kicsit csalódott voltam, hogy nem Őt húztam. Nem baj, neki is veszek valamit, úgyis terveztem, hogy meglepem karácsonykor. Úgy láttam, hogy Ő sem örült nagyon Dannek, de ezen már nem tudunk változtatni.
Azon gondolkoztam, hogy most elmehetnék-e hozzájuk, legalább a korrepetálás miatt. Ezt elfelejtettem megkérdezni tőle.
- Szia bátyus! – köszönt Alice.
- Szia!
- Mit veszel Bellának és Jennynek? – kérdezte. Persze, hogy már tud róla.
- Bellának még nem tudom, Jennynek… nos… még nem döntöttem el.
- Tudom, és azt is tudom, hogy te mit akarsz karácsonyra, vagy inkább kit – vigyorgott.
- Alice, kérlek.
- Jó, jól van. Egyébként Jenny tőlem kért segítséget, hogy mit vegyen… Dannek.
- Aha, jó Dannek – mondtam gúnyosan. Azt szerettem volna, ha nekem ad valamit, és nem annak a srácnak, aki egy… mindegy. Gyorsan feltettem egy kérdést. – És… mit fogtok neki venni?
- Nem tudom, mert Jennynek nincs konkrét elképzelése a dologról.
- Értem. Mikor fogtok elmenni, vásárolni? – kérdeztem.
- Ma. Nem tudok holnapig várni – vigyorgott, és egy puszit adott az arcomra majd szó szerint eltáncolt.



Egyik órámról jöttem ki, mikor megállítottak a srácok.
- Edward, te kit húztál? – tudakolta Mark. Már mindenki ezt kérdezi?
- Bellát. Ti?
- Én Ashleyt – felelte Mark.
- Kate – mosolygott Zac.
- Én Jennyt – vigyorgott Tom. Ez nem lehet igaz! Miért Ő, miért nem én? Direkt szívatnak! - mérgelődtem magamban, de ennek a jelét nem mutattam.
- Tudjátok mit? Menjünk, vegyünk valamit a csajoknak – mondta Mark. Mindenki belegyezett, hogy suli után elmegyünk megvenni az ajándékokat, így volt időm kicsit gondolkodni rajta, hogy minek örülnének, de semmire sem jutottam.



(Alice szemszöge)

Annyira boldog voltam, hogy a bátyám ennyire foglalkozik Jennyvel, főleg, hogy nem is Őt húzta.
Remek ötletem támadt, miközben a boltban járkáltunk megfelelő ajándék után keresgélve.
- Jenny, mit szólsz ehhez? – mutattam fel egy „I love” feliratú plüss macit egy nyaklánccal.
- Aranyos, de azért még keresgéljünk – felelte. Bólintottam, majd visszaraktam a helyére a medvét.


Körülbelül egy órája járhattuk a boltokat, mikor megpillantottam a srácokat, bár… tudtam, hogy mit terveznek, azt mégsem láttam, hogy pont ebbe a bevásárlóközpontba jönnek.
Betereltem a lányokat a legközelebbi boltba, én pedig egy egyszerű kifogással eljöttem tőlük.
- Sziasztok! – köszöntem a fiúknak, mikor melléjük értem.
- Szia! – köszöntek kórusban.
- Mondd, hogy nincs itt – suttogta maga elé bátyám, amit csak én hallottam.
- De, itt van – mosolyogtam. – Hát ti? – kérdeztem Tomékat.
- Vásárolunk. Hamar letudjuk – mondta Mark.
- Aha. Edward, beszélhetnék veled négyszemközt? – kérdeztem.
- Persze. Mindjárt jövök – szólt a srácoknak, majd odébb mentünk, hogy ne halljanak bennünket.
- Mi olyan fontos? – kérdezte kicsit mérgesen.
- Nyugi bátyó, csak kérdeznék valamit.
- Mit? – A háta mögé néztem, mert épp az a bolt előtt álltunk meg, ahol a lányokat hagytam.
- Mit veszel neki?
- Úristen Alice! Nem hiszem el, hogy ezért rángattál el – túrt bele idegesen a hajába. Ebben a pillanatban léptek ki az ajtón barátnőim, és valamin nagyon nevetgéltek, de mikor megláttak minket egyből lehervadt az arcukról a mosoly. Edward feléjük fordult, majd ismét rám nézett.
- Ezért hívtál ide?! Nem hiszem el! – mondta dühösen.
- Nem! Hallgass meg, kérlek! – fogtam meg a kezét, de Ő lerázta magáról.
- Hagyjál! – fújt dühösen, majd Jennyre nézett, aki megszeppenve állt Bella mellett, és valószínűleg csúnyán nézhetett rá, mert barátnőm bánatosan lehajtott fejjel és gyors léptekkel hagyta el a helyszínt, hogy a női mosdóban találjon menedékre. Bella is ott hagyott minket, majd Edward csatlakozott a fiúkhoz, így én a barátnőim után indultam, közben azon gondolkodtam, hogy mit is mondjak majd Edwardnak, mert így nem viselkedhet.



(Edward szemszöge)


Tudtam, hogy megbántottam Jennyt, és akkor eszembe jutott egy tökéletes ajándék számára.
Azonban a többi srácnak még nem volt meg az ajándéka, így tovább keresgéltünk a megfelelő után.
- Szegény Dant, George húzta ki – nevetett Tom.
- Mi? Dant, George húzta ki? – ismételtem Tom szavait.
- Igen. Látom, együtt érzel vele.
- Az nem lehet, hogy Ő ad neki ajándékot – mondtam.
- Miért? – kérdezte Zac.
- Jenny azt mondta nekem, hogy Ő húzta ki.
- Akkor nem mondott igazat, mert nekem megmutatta George – mosolygott Tom. De miért hazudott nekem? Mi oka volt rá? - kérdeztem magamtól.


(Jenny szemszöge)


Nem értem Edwardot. Mi rosszat tettem, hogy mérges rám? Mondja meg a szemembe, ha van valami baja velem.
- Minden rendben? – jött be utánam a mosdóban Bella.
- Igen.
- Edward viselkedése zavar, igaz? – kérdezte barátnőm.
- Nem.
- De igen. Ne is próbáld tagadni. Ne foglalkozz Vele, vannak ilyen… hogyis mondjam, hangulat változásai, amik elég gyakoriak nála – nevetett.
- Értem – mosolyogtam.
- Minden rendben? – jött be Alice.
- Persze. Menjünk vásárolni – nevettem, majd elindultam kifelé, de amint kiértem neki mentem valakinek.
- Bocsánat – néztem fel az ismeretlenre.
- Semmi baj – mondta Edward. A jókedvem rögtön eltűnt, és helyét a szomorúság vette át. Gyönyörű szemeit az enyémekbe fúrta, és ekkor vettem észre, hogy egy kis kék és szürke szín is van benne.
- Szia Jenny! – köszönt hangosan Tom, majd egyik karját átvetette a vállamon, így kénytelen voltam rá nézni. Zavart ez a dolog, mert eddig csak Edward csinálta ezt.
- Szia!
- Hát te? Csak így egyedül? – vigyorgott, mint egy idióta, ezen nevetnem kellett, mert annyira vicces fejet vágott.
- Nem vagyok egyedül, de ezt te is nagyon jól tudod – vettem le a kezét a vállamról.
- Okos.
- Sziasztok, srácok – mentett meg Alice. – Ha nem zavar titeket, épp vásárolgatunk.
- Mi is – felelte Mark.
- Tudom, mondta Edward – nézett mérgesen a bátyjára.
- Alice, menjünk. Sok dolgunk van még – ragadtam meg a kezét, és magam után kezdtem húzni.



Nagy nehezen, sikerült Jessicának és Jaspernek is ajándékot találnunk.
Épp feladtam volna a keresést, mikor a szemem megakadt egy tárgyon.
Ez az. Ez kellett nekem, ezt kerestem.
Bementem a könyvesboltba, és megkerestem a kirakatban lévő könyvet.
Nem tellett bele sok idő, és a kezemben tartottam, közben a hátlapján olvastam a leírást.
Nekem tetszett a rövid ismertető alapján a történet, remélem Neki is fog.
Odamentem az eladóhoz, és kifizettem a könyvet, de megkértem, hogy csomagolja be, mert ajándék lesz egy kedves barátomnak.





Egy hét telt el, mióta „összevesztem” Edwarddal, de szerencsére kibékültünk, és már azt sem tudjuk, hogy miért haragudtunk a másikra. Azt mondta nekem, hogy nem rám haragudott, hanem másra, de azt nem mondta meg, hogy kire.
Ismét osztályfőnöki órán ültünk, és újra egymás mellett, de most már az ajándékaink előttünk voltak a padon.
- Akkor gyerekek, akit felszólítok, az adja át a húzott személynek az ajándékát – szólalt meg a tanár.
- Tom Haskell! – mondta az osztályfőnök, mire a megszólított felpattant a helyéről és felém tartott mosolygós arccal.
- Ez a tiéd Jenny – szólalt meg, mikor már mellettem állt. Felálltam a székről, megköszöntem, és adtam két puszit az arcára, megöleltem, majd átvettem tőle a csomagot, amit felém nyújtott, aztán mindketten visszaültünk a helyünkre.
- Edward Cullen! – szólította fel, aki feltápászkodott a székről és elindult Bella felé, majd átnyújtotta az ajándékát. Két puszi és egy ölelés után Ők is visszamentek a helyükre.
- Jenny Smith! – Nem kellett felállnom, mert ott ült mellettem az a személy, akinek az ajándékot kellett adnom. Felé fordítottam a fejem, de Ő nem nézett rám. Lenéztem a kezére, ami a pad alatt ökölbe volt szorítva. Ezt a reakcióját nem tudtam hová tenni.
- Boldog Karácsonyt, Edward! – nyújtottam felé a karácsonyi táskát, amiben a könyv volt. Edward felém fordult és kicsit meglepett arccal bámult rám. Bele tellett egy kis időbe, mire elvette tőlem a karácsonyi ajándékát.
- Köszönöm – mosolygott féloldalas mosolyával, amit úgy szerettem. Két-két puszit adtunk egymásnak, majd hosszan megöleltük egymást.



A szekrényemnél álltam, és a könyveimet pakoltam a táskámba, mikor valaki a hátam mögé osont, majd hirtelen egy kis dobozka jelent meg előttem, amit egy gyönyörű kéz tartott. Ehhez a gyönyörű kézhez tartozott egy bársonyos hang, amit ezer közül is felismertem volna.
- Boldog Karácsonyt! – felé fordultam, és kérdő tekintettel meredtem rá, majd egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. A nyakába vetettem magam, majd két puszit adtam az arcára.
- Köszönöm, de nem kellett volna, hisz nem is engem húztál.
- Attól még vehetek valamit a legjobb barátomnak – mosolygott. – Na, bontsd ki! – Így is tettem.
- Uram Isten!


Köszönöm Mindenkinek a kommentárt és a levelet.:D Most hamarabb van, mert ihletet kaptam a Mikulás nap alkalmából, és csak írtam, írtam, és írtam:D
Remélem sok-sok levelet és komit kapok majd:D
Milló Puszi
És BOLDOG MIKULÁST MINDENKINEK!
Most már hivatalosan is:D
Csók♥♥