9. fejezet - Hirtelen jött ötlet

Amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam a tantermet és rohantam kifele az épületből. Nem akartam senkivel sem találkozni.

Mikor hazaértem, felrohantam a szobámba és tanulással próbáltam kiverni a fejemből a látottakat. Nem tudtam, hogy miért zavart.
Talán tetszik nekem Edward? Nem kizárt, mert nagyon jól néz ki, de Tom is meg a többi srác is helyes, mégsem zavar. Na, mindegy, ostobaságokon butaság agyalni – gondoltam.




(Alice szemszöge)


A parkolóban voltam, vagyis voltunk szerelmemmel és vártuk, hogy vége legyen a többiek óráinak.
Mikor kicsengettek, csakúgy özönlöttek kifele az épületből a diákok, de csak egy emberre lettem figyelmes.
Jennyre.
Nagyon sietett haza, és nem értettem a viselkedését, hacsak nem…
- Jennyt nézed, igaz? – kérdezte Jasper.
- Igen.
- Kicsit össze van zavarodva – mondta szerelmem.
- Miért?
- Azt nem tudom megmondani, de nagyon kuszák az érzései.
- Értem. Majd beszélek vele és elhívom hozzánk – mosolyogtam.
- Lehet, hogy ez még kicsit korai, nem gondolod?
- Nem, hisz barátnők vagyunk, eljöhet hozzánk – ekkor léptek ki testvéreim az épületből.
- És E…
- Nem érdekel! Nehogy már Ő határozza meg a döntésünket. Tudom, hogy mit akarsz mondani, esetleg azt hinné, hogy össze akarom hozni Jennyvel.
- Miért, nem akarod? – kérdezte Jazz.
- De, csak idő kell még nekik.
- Ha azt vesszük, hogy igazából el vannak jegyezve, akkor… - de elharapta a mondat végét.
- Kik vannak eljegyezve? – kérdezte Edward, mikor mellénk ért.
- Senkik.
- Na, persze – mondta bátyám.
- Rosalie és Emmett – súgtam a fülébe, mert akkor haladt el mellettünk pár diák.
- Hisz Ők már házasok – mondta.
- És? Attól még eljegyezhetik egymást, újra!
- Igen, ez így igaz – szólalt meg Rosalie, majd beszállt a kocsijába. Mindenki követte a példáját, de én megállítottam Edwardot.
- Mehetek veled? – kérdeztem.
- Igen, de előbb hazaviszem Bellát – mondta.
- Remek – mosolyogtam, közben összecsaptam a kezem, majd megfogtam barátnőm kezét és a Volvo felé kezdtem húzni, ami Rosa autója mellett állt.


Pár perc múlva már úton is voltunk, bár nem mentünk olyan gyorsan, mint régebben, de már kezdtem hozzászokni.
- Valami baj van, Alice? – szólalt meg Bella.
- Nem. Miért?
- Olyan szótlan vagy, és csak bámulsz kifelé az ablakon.
- Igen, ez így van – mondta bátyám.
- Mi bánt? – kérdezte barátnőm.
- Semmi, nincs semmi bajom, csak elgondolkoztam – feleltem.
- Biztos?
- Biztos. Bella, ne aggódj! – mosolyogtam, majd vártam, hogy megérkezzünk a Swan házhoz.


Miután bátyám és barátnőm elköszöntek egymástól, beültem Edward mellé, aztán vártam, hogy hazafelé induljunk.
- Miért? – kérdeztem kis idő múlva, mikor már úton voltunk.
- Mit miért? – kérdezett vissza.
- Miért vitted be Jennyt a biológia szertárba? Azt hiszed nem látom a döntéseidet? – Ekkor hirtelen lefékezett, mert pirosat jelzett a rendőrlámpa.
- Én… nem tudom. Olyan sokan voltak körülöttünk, és mindenki hallgatózott volna.
- Na, persze!
- Alice, én tényleg nem tudom. Késztetést éreztem rá, hogy…
- Hogy?



(Jenny szemszöge)


Miért gondolok Rá? Miért? Mondja már meg nekem valaki, méghozzá most azonnal!!
Azok a szemek. Azok az ajkak. Vajon, hogyan csókol?
Jézus! Mikre gondolok? Nem! Nem szabad!!
Ha egy srác megtetszik, de nagyon, akkor ilyenekre szoktam gondolni, ám ez valami más. Nagyon más.
Ekkor csengettek, én pedig lerohantam a földszintre, hogy ajtót nyissak.
- Szia! – köszönt az ajtóban álló.
- Szia! Honn…?
- Gyere - ragadta meg a kezem, és felvonszolt az emeletre, majd be a szobámba. Valahonnan előkapart egy utazótáskát, és elkezdte belehajigálni a ruháimat.
- Alice, mit csinálsz? – kérdeztem, és hirtelen megállítottam a mozdulatát.
- Pakolok, amint látod – mondta, majd folytatta a műveletet, amit pár másodperccel ezelőtt elkezdett.
- Igen, azt látom, de miért is pontosan?
- Nálunk alszol – jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Tényleg? És kivel beszélted meg?
- Anyukáddal, aki nagyon hamar belement. Csajos estét tartunk - mosolygott - , azért, mert barátnők lettünk, na meg az ideköltözésed miatt.
- Valóban? Egy kérdés. Bella is ott lesz?
- Nem.
- Nem? Miért? Hisz Ő Edward legjobb barátja, miért nem hívtad meg? – kérdeztem.
- Hát… Mert Bella már ismeri a családunkat, te pedig nem. Na, gyere, Edward lent vár a kocsinál – mondta. Hogy mi? Edward? Én nem megyek sehová!
- Na, gyere már! – fogta meg a kezem és megindultunk lefelé a földszintre. Egyből kivezetett a házból, és megállított a kocsi mellett, ahol Edward is állt. Elég hűvös volt, így a karomat kezdtem dörzsölni, hogy valahogy melegen tudjam tartani a testem. Alice lerakta a táskám, majd megszólalt.
- A kabátod meg bent felejtettük – mondta, és elsietett. Én még mindig fáztam, de nem tettem ellene semmit sem.
- Szállj be a kocsiba – szólalt meg Edward.
- Először is beszélek Alice-szel, majd akkor, talán – mondtam, közben majd’ megfagytam, de nem számított. Hirtelen egy puha és meleg valamit éreztem a hátamon. Felnéztem és észrevettem, hogy Edwardon nincs kabát. De így Ő fog megfázni - gondoltam.
- Köszönöm, de így meg fogsz fázni – mondtam.
- Nem fogok – mosolygott kedvesen -, de te igen, ezért is adtam rád a kabátomat – szólt, én pedig bólintottam. – Addig, amíg visszajön a húgom ezt elteszem – hajolt le a táskámért, de én megállítottam.
- Ne, nem kell! Az se biztos, hogy elmegyek… hozzátok. – Ő csak elmosolyodott és felkapta a földről az utazótáskám.
- Ó, dehogyis nem! Ha Alice egyszer valamit a fejébe vesz, az úgy van – mondta a kocsi csomagtartójánál állva.
- Értem. Szóval nincs apelláta – sóhajtottam.
- Jenny, ha nem akarsz nem muszáj nálunk aludnod, látom rajtad, hogy nem akarod – jött közelebb hozzám. Lehajtottam a fejem és újra sóhajtottam egyet.
- Majd én beszélek vele – mondta, és el szeretett volna indulni a házba, de nekem akaratlanul is kicsúszott a számon az a mondat, amire épp gondoltam.
- Te nem akarod – suttogtam, de lehetett érteni minden egyes szót. Ránéztem, és arcán értetlenséget véltem felfedezni. – Sajnálom. - Levettem magamról a kabátját és a kezébe adtam, majd besiettem a házba.
- Jenny, menj vissza a kocsihoz! Máris megyek – szólt Alice, mikor beértem otthonomba.
- Nem Alice! Sajnálom, de nem. Edward nem szeretné, hogy ott aludjak és… Még alig ismersz – mondtam.
- Nagyon is jól ismerlek – mondta határozottan.
- Igen?
- Igen. Higgy nekem, gyere már. Ne foglalkozz Edwarddal!
- De, foglalkozok vele, mert ha nem szeretné, hogy ott legyek nálatok, akkor nem leszek. Nem szeretném magamra haragítani – szóltam lehajtott fejjel. – Kérlek, hozd be a táskámat, nem szeretnék Vele… - de nem fejeztem be a mondatot, inkább felmentem a szobámba.



(Alice szemszöge)


Hát én kinyírom a bátyámat! Bár mindent hallottam, amit kedves testvérem mondott a barátnőmnek, ez azért sok. Nemhogy először megismerné… pont ezért is csinálom az egészet.
Na, majd én beszélek vele – döntöttem el, és az ajtó felé indultam, de előtte kinéztem az ablakon úgy, hogy Edward ne vegyen észre. Nem hittem a szememnek.
Edward az autójában ült és a kabátja belsejét szagolgatta.
Na, most lebuktál! – gondoltam, majd kimentem a házból és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, hogy hallja, kijöttem.
Egyből az anyósülésre dobta a kabátját, majd mereven maga elé bámult. Megkerültem az autót és kinyitottam a vezetőülés felüli ajtót.
- Edward Cullen! Azonnal bemész a házba és bocsánatot kérsz Jennytől! – parancsoltam.
- Miért? Nem csináltam semmit – védekezett.
- Megbántottad.
- Miért, mit mondott?
- Azt, hogy nem akarod, hogy nálunk aludjon.
- Én ilyet egy szóval sem mondtam neki.
- De Ő azt hiszi.
- Miért?
- Mert úgy lehetett érteni, gondolom. Egyébként is, mindent hallottam, jó a fülem.
- De miért hiszi ezt? Nem értem. Engem egyáltalán nem zavar, nyugodtan jöjjön.
- Viszont rám nem hallgat, szóval menj be és beszélj vele! Most! Nem akarom elveszíteni a barátnőmet, Edward – mondtam szomorúan.
- Nem fogod. Én is szeretném, ha nálunk aludna, talán kiismerhetném – mosolygott. Csak bólintottam Ő pedig elindult a ház felé. Remélem összejön a tervem – mosolyogtam magamban.




(Jenny szemszöge)


Ez így olyan rossz. Nem akarok senkinek sem a nyakán lenni, de Alice… Ő ilyen, ahogy Edward is mondta.
Na igen, Edward. Két napja ismerem és kikészít, csak nem tudom, hogy miért. A kikészítést nem rossz értelemben mondtam.
Az ágyamon ültem, miközben ezeken a dolgokon gondolkodtam, ekkor valaki kopogtatott az ajtómon.
- Gyere! – szóltam ki. Kinyílt az ajtó és az a valaki lépett be a szobámba.
- Szia – hallottam meg Őt. Felnéztem. Egy ideig bámultam majd megszólaltam.
- Szia.
- Beszélhetnék veled? – kérdezte, mire válaszként csak egy bólintást kapott. Közelebb jött, majd helyet foglalt mellettem az ágyon. Tudtam, hogy én vagyok a hibás, és hogy haragszik rám, ezért én kezdtem a beszélgetést. Vagyis majdnem.
- Sajnálom – szólaltunk meg egyszerre.
- Neked nem kell bocsánatot kérned, csak nekem. Lehet, hogy félre értetted, amit mondtam, és ezt Alice-nek is elmondtam. Engem nem zavar, ha ott vagy, igazából szeretném, ha nálunk aludnál. Tudod, Alice is örülne neki, ha „csajos estét tarthatnátok” – szólt.
- Alice is? Miért, még ki örülne neki? – kérdeztem, mire felállt és beletúrt a hajába.
- Öhm…khm… a testvéreim, a szüleim meg… meg én – mondta. Olyan volt, mint aki zavarban van, de nem tudtam, hogy miért. Talán a kérdésem miatt, vagy miattam? – kérdeztem magamtól, végül az elsőre tettem volna le a voksomat, mert az volt a legvalószínűbb.
- Értem. Akkor… - nyeltem egy nagyot - … Akkor nálatok aludhatok? – kérdeztem félénken. Mivel eddig háttal állt nekem, ezért megfordult, majd elmosolyodott és megszólalt.
- Persze, hisz ezért jöttem. Gyere, Alice már biztos, hogy vár – nyújtotta felém a kezét, amit vonakodva, de megfogtam, Ő pedig felhúzott az ágyról, majd elengedte a kezem és együtt mentünk le a kocsihoz meg barátnőmhöz, aki mikor meglátott a nyakamba vetette magát. Vagy száz puszit kaptam tőle, mire elengedett és be tudtam szállni a kocsiba, hogy végre elinduljunk a Cullen házba.


Köszönöm a levelet Cintinek, Doronak, Szilvinek és Grétinek, a kommentárokat pedig Zsúúnak, Gromitnak, Evelynnek, Ancsíhnak, Anitának, Nikynek, Vivinek és Dórinak:D
Remélem most is kapok sok-sok vélemény és levelet.
agnes_h93@freemail.hu

És itt van két kis részlet a New Moonból:D Eléggé HOT, ahogy mondták:D:D
http://www.youtube.com/watch?v=3AONFW1xASc&feature=player_embedded
http://www.youtube.com/watch?v=UjuZt71dT9E&feature=player_embedded
Puszi