Sajnálom!

Sajnálom, de nem tudom, hogy mikor lesz rész. Teljesen összetörtem, az előző estét pedig végig sírtam:( Most is könnyes szemekkel nézem a képernyőt. :'(
A tegnapi estém... borzalmas volt...
Elvesztettem egy olyan embert, aki a világon mindennél fontosabb volt számomra.
Az én Életem... Rita.
Ő volt az, akivel mindennap, ha fent volt és mikor én is MSN-en tartózkodtam, akkor beszéltem. Ő lett a legjobb barátnőm, és akivel mindent megtudtam beszélni.
Igaz, hogy sosem találkoztam Vele, de egyszer fogok... évekkel később, igen.
Ezalatt a pár hónap alatt jobban megszerettem, mint bárki mást.
Egy ilyen kedves, aranyos, vicces és folyton mosolygós lánnyal még sosem találkoztam. Hogy valakivel ennyire összeszokjak, sosem történt még meg.
Annyiszor beszéltük már, hogy valami módon összehozunk egy találkát itt Nyíregyen, ha jön, és ezt nyárára terveztük.
Úgy örültem(és most is örülök), hogy a Sors összehozott Vele. Hogy megismerhettem Őt az volt életem legjobb napja.

Még most is megvan az a levél, amit legelsőnek kaptam tőle. Sosem fogom kitörölni.
Amikor felvettük egymást MSN-re, elkezdtünk beszélgetni, bár... eleinte még nem nagyon nyíltunk meg egymás felé, de a második és a harmadik beszélgetésnél feloldódtunk.
Kezdtem úgy érezni, hogy Ő más, mint a többi barátnőm. Vele felszabadultabban tudtam beszélni, és néhány nappal, vagy héttel később már kezdett hiányozni. Vártam, hogy fent legyek neten, hogy tudjunk beszélgetni.
Emlékszem, hogy elkezdtem olvasni a Blogját. Eleinte nem értettem, hogy ki meg mint van, de megkérdeztem tőle, Ő pedig szívesen elmagyarázott mindent.:)
Úgy irigyeltem azokat, akik személyesen is ismerhették, mert Ők láthatták, és nem csak elképzelhették azt, mikor mosolyog.
Sajnos, mikor nem volt gépnél nem tudtunk beszélgetni, így ahogy Ő is mondta "eltávolodtunk egymástól". De bepótoltuk, hisz a Február, Március, Április "elhozta a gyümölcsét". Mindig is féltem kimutatni az érzéseimet, de amikor megismertem Őt, ez megváltozott. Megváltoztatott. Ahogy az is, mikor elveszítettem Ritát.
Olyan érzékeny volt, és úgy szerettem. Most is nevetve sírok azon, hogyan terveztük, hogy megtépjük K-t. Csak úgy.
Emlékszem, hogy mennyit nevettünk apróságokon, vagy azt sem tudtuk, hogy min, csak nevettünk. Főleg azon, hogy Edward Pattinson vagy Szürkület. Lehet, hogy valaki ezt nem érti, nem baj. Így szép.(Bár... Pussy szerintem igen, hisz Ő is nagyon jól ismerte. Talán jobban, mint én.)

Mikor megtudtam, hogy mi a baja, sírni kezdtem. Nem. Zokogni. És, mikor telefonáltunk legelőször és legutoljára, sírtam. Sírtam, mert tudtam, hogy elveszíthetem, és... hogy még azt a kis időt sem tölthetem Vele, amit annyira akartunk. Ő még ilyen állapotban is képes volt mosolyogni. Erős volt...
A Sors igazságtalan. Elvinni egy tizenhat éves lányt, aki annyi mindent elérhetett volna még az életben. De nem. Az Élet úgy döntött, hogy elveszi - ugyanúgy - azt az embert, aki mindennél fontosabb volt nekem. Nem. Még mindig az.

Ő volt - és mindig lesz - a Legjobb Barátnőm és az Ikrem(L)

Sosem felejtelek el Rita!(L) Örökké Szeretni Foglak!(L)

"Éjszaka lesz egy csillag az égen, ott leszek én örökre veletek" by Rita.