Köszönöm szépen, már jobban vagyok.
Befejeztem a 47. fejezetet, mert, hogy én(vagyis nem csak én) elvesztettem egy igaz barátot, nem jelenti azt, hogy megállt az élet. Tudom, hogy ezt Ő sem akarná. Ismerem/Ismertem Őt. Bár... nem lesz könnyű túllépni ezen, de mindenesetre a részeket írni fogom.
Írok, vagyis próbálok, de mostanában üres szavak kúsznak a fejembe. Sajnálom a végét is. Lehet, hogy észre fogjátok venni, hogy nem a megfelelő. Ezért bocsánatot kérek is.
A külvilágnak mutatom, hogy okés, és néha így is érzem, mert mosolygok. Őszintén, ahogy Ő is tette, hiába tudta, mi fog történni vele.
Köszönöm, hogy mellettem álltok, mert így az Ő családja mellett is.
Páran tapasztalták is, hogy minden hülyeséget beszólok, és nevetek. Igen, olyan mintha nem is ment volna el. Mintha még mindig itt lenne velem. Most már nem érzem azt az ürességet, mint akkor. Legalábbis annyira már nem. Mondjuk, mindent elfelejtek mostanában. Talán a tudatalattim még mindig rágondol, még akkor is, mikor úgy érzem, hogy: Igen, most jól vagyok és nem sírok.
Az iskola nagyon sok mindenre jó, én mondom. Eltereli a figyelmet, és rásegít még az is, hogy melletted állnak a barátaid is, és megkönnyítik.
Nos, akkor lehet, hogy hétvége felé lesz rész, a többiből nem tudom. Lehet, hogy először a Jennyseket fogom megírni, és csak utána jön a katonás, mert az... hogy úgy mondjam, jobban utána kell járni, stb, hisz történelmen alapszik. Sajnálom, akik olvassák, de várniuk kell rá.
Még egyszer köszönöm. Én is Szeretlek Titeket.
És mielőtt ez is kimegy a fejemből, mint hétfő este óta, minden. Szólok, hogy Ritusommal akartunk írni egy történetet, amit még jóval azelőtt elterveztünk, és meg is csináltuk, mielőtt kiderült volna róla, hogy rákos. Megcsináltuk a blogot, kitaláltuk a történetet. Mindent, még a szereplőket is.
Tehát, majd ha készen leszek pár fejezettel, akkor kiteszem majd a történet linkjét.
Egyelőre nem árulok el semmit, hogy miről fog szólni. De annyit mondok, hogy az Emlékére írom meg. Úgy érzem, ennyivel tartozom Neki.
Ha majd valakit érdekel, azt szívesen "látjuk" az Blogunkon.
Puszi
Szia!!
VálaszTörlésNagyon szivesen olvasnám a blogotokat!! :D