4. fejezet - Érzések

Sajnálom, hogy ilyen későn van rész, de nem nagyon volt időm írni, meg akadt olyan pillanat, hogy nem volt ihletem:( Ezt hoztam össze, remélem tetszik majd:) bár ez nem lett olyan hosszú, mint az előző 3 fejezet.
Még egyszer bocsi. Na, de itt rész.:D



(Alice szemszöge)

Úgy örültem, hogy visszakaphattam a bátyámat, és ezzel nem csak Én voltam így. Az egész család boldog volt, és végre mindenki mosolygott. Legszívesebben teljes erőmmel megöleltem volna, de nem tehettem, mert ember lett. Talán bánthattam volna.
A hangulatomat már csak az lombozta le, hogy Jenny el fog felejteni minket, és, hogy elmegy. Ez a gondolat csak Rosalie-t boldogította, a többieket nem.
Magukra hagytuk Őket, mert csak egy napjuk volt egymásra, vagyis a búcsúzkodásra, ráadásul őrülten szeretik egymást…
- Alice! – szólt Rosalie. – Amíg Edwardék elfoglalják egymást, addig elmegyünk vásárolni? – kérdezte.
- Persze, úgy sincs jobb dolgom, és menni is akartam már – mosolyogtam.


Mikor indultunk volna vissza a házhoz Rosalie-val a kocsiért, Jasperbe botlottunk.
- Hát Ti? Hová mentek? – kérdezte. Igen, Neki nem mondtam, hogy elmegyek.
- Vásárolni! – ujjongtam, és a nyakába ugrottam. – Te is jössz? – kérdeztem mosolyogva.
- Nem – vágta rá egyből. – Nem akarok zavarni, és gondolom csajos nap lesz – mentegetőzött.
- Gyere már Jazz! Várnak a medvék és a farkasok! – kiáltott Emmett.
- Farkasok? – néztünk össze Rosával.
- Nyugi, csak vicceltem. Ha farkasok nem is, oroszlánok, őzek, és még kitudja, mik várnak Ránk – mondta Em, majd megragadta szerelmem karját, és elhúzta Tőlünk.
- Nem is vadászni mennek, igaz? – kérdezte tőlem Rosalie.
- Naná, hogy nem. Csak kibúvót talált, hogy Jasper ne jöjjön velünk – mondtam, és a ház felé indultam.


Amint megérkeztünk a házhoz, amilyen gyorsan csak tudtuk elvittük Rosa autóját. Kb. két perc múlva már a Pláza felé tartottunk.

Szinte minden üzletben jártunk, a ruha és cipő boltokban egyaránt.
Öt óra telt el a vásárlással, és a kezünk tele volt szatyrokkal. Alig tudtuk begyömöszölni a csomagtartóba a ruhákat és cipőket, de végül sikerült.
Miután bepattantunk a kocsiba, és haza vittük a cuccokat, villámgyorsan felrohantunk a szobánkba Rosával (nem hallottunk semmit sem), és visszafutottunk a többiekhez.
Tudom, hogy ez egy kicsit, hát... hogy is mondjam…Na, mindegy nem fontos. A lényeg az, hogy nem hallottunk semmit sem.


Pár perc alatt megérkeztünk a többiekhez. Carlisle dolgozni ment, Esme olvasott, Jasperék meg még nem döntötték el, hogy hova mennek.
Ekkor egy látomásom támadt…


(Jasper szemszöge)

Egyszerre több érzés is kavargott Jennyben, mikor Edward meghalt.
Fájdalom, üresség, szomorúság, gyász és még ezernyi érzelem tört felszínre, ami csak megsokszorozta azt az érzelmi hullámot, ami végigsöpört az egész családon.

Aztán, mikor testvérem visszajött, mert kaptak egy esélyt, akkor már más volt.
Jennyből csakúgy áradt a boldogság, a vágy és egy kis csalódottság is, amiért elveszítik emlékeiket. Félt is, de abban bízott, hogy elég erős a szerelmük, hogy újra egymásba szeressenek.
Semmi pénzért nem engedte volna el Edward kezét, most, hogy visszakapta, még, akár egy napra is.
Alice-nek igaza volt abban, hogy hagyni kell nekik egy kis magányt, mert Mi temérdek időt tudunk majd együtt tölteni Edwarddal, de Jenny már nem. Nem csak Őt felejti el, hanem minket is.
Engem már zavart Rosalie felhőtlen boldogsága, amiért elveszítik az emlékeiket egymásról, így megpróbáltam csillapítani, de valahogy nem sikerült.

Épp velem szembe jöttek Alice-ék. Valahová készültek.
- Hát Ti? Hová mentek? – kérdeztem.
- Vásárolni! – ujjongott, Alice, és a nyakamba ugrott. – Te is jössz? – kérdezte mosolyogva.
- Nem! – vágtam rá egyből. Nem volt kedvem vásárolni, mert akkor Én lettem volna a cipekedő. – Nem akarok zavarni, és gondolom csajos nap lesz – próbáltam kihúzni magam a feladat alól, ami rám várt volna, ha velük megyek.
- Gyere már Jazz! Várnak a medvék és a farkasok! – kiáltott Emmett.
- Farkasok? – néztek össze a lányok.
- Nyugi, csak vicceltem. Ha farkasok nem is, oroszlánok, őzek, és még kitudja, mik várnak Ránk – mondta Em, majd megragadta a karomat, és elhúzott Tőlük.
- Huh, kösz Emmett! Hálás vagyok, megmentettél a vásárlástól – súgtam testvérem fülébe.
- Nincs mit. Nem kényszeríthetnek minket férfiakat, hogy mindig elkísérjük Őket a boltba, mert hiányzik nekik még egy pár Gucci cipő.
- Ebben igazad van. Tehát ez a vadászás dolog csak kibúvó volt, mi? – böktem oldalba Emmettet.
- Ja, addig is megszabadultunk tőlük egy kis időre – vihogott.
- Alice-t ismerve, pár órára – javítottam ki.
- Igen.
- Carlisle hol van? – kérdeztem. Most vettem észre, hogy nincs velünk.
- Dolgozni ment. Behívták egy lábtörés miatt, ha minden igaz – mondta Em. – Akkor mit csináljunk?
- Nem tudom, de szerintem gondolkodni fogok egy kicsit, meg lenyugtatom magam Rosalie-tól, mert az érzései kikészítenek – mondtam, és ott hagytam Emmettet.



Tényleg gondolkodni akartam. Behunytam a szemem, hogy koncentrálni tudjak, majd végig pörgettem az agyamban az elmúlt óra eseményeit, és az érzéseit.
Ez a boldogság. Rég éreztem már ilyet, főleg azt a vágyat, ami Jennyből és Edwardból jött.
Imádják egymást, ezt nehéz lenne tagadni, de nem is akarják. Néha már Én nem bírom az érzéseiket kordában tartani, mindig erősebb.
Ezen elmélkedtem sokáig.


Nem tudom, mennyi idő telt el, csak azt, hogy Emmett rázogat.
- Hé, Jasper! Elaludtál? – vihogott.
- Ha-ha-ha! Nagyon vicces vagy – álltam fel, mert eddig a földön ültem. – Alice-ék már hazaértek, vagy még mindig a butikokat járják? – kérdeztem.
- Már itthon vannak. Te, Jasper! Mi lenne, ha elmennénk meglátogatni Őket? – kérdezte ördögi vigyorral az arcán.
- Őket? Mármint Edwardot és Jennyt? – tudakoltam.
- Igen.
- Te megőrültél? Nem! Ezt verd ki a fejedből!
- Ne csináld már, tök jó buli lesz.
- Nem!
- Emmett! – termett mellettünk Alice. – Nem mész sehová! Ez az Ő napjuk, és nem hagyom, hogy elrontsd! Te egy perverz vagy Emmett! – mondta dühösen szerelmem.
- Igen, igaza van – helyeseltem.
- Te csak ne szólj bele! Te is el akartál menni, mi? – kérdezte, és felém fordult.
- Épp az, hogy Ő nem akart eljönni velem, és már győzködni akartam, hogy…
- Fogd be! Rosalie! – szólt az illetőnek.
- Igen?
- Tartsd szemmel Emmettet, vagy foglald el valamivel – utasította Rosát. Bólintott, majd megragadta Em-et a fülénél fogva, és beráncigálta ideiglenes házunkba. Még hallottam, ahogy ezeket a szavakat mondja Neki:
- Szóval, kukkolni akartál két embert, hm? Most nagyon megjárod Emmett Cullen!
Éreztem, hogy Alice nagyon mérges, így megpróbáltam lenyugtatni, és lassan, de kezdett megnyugodni.
- Semmi baj, Alice. Megakadályoztad, és Én egyébként is megpróbáltam lebeszélni erről az ostoba ötletéről.
- Teljesen megőrült – szólalt meg szerelmem.
- Igen, az biztos. Gyere, menjünk be – karoltam át derekát, majd elindultunk a házba.



(Alice szemszöge)

Szerencsére meg tudtam akadályozni Emmettet ebben az őrültségben, mert, ha nem sikerül, akkor nagy baj lett volna.
Hirtelen egy látomásom támadt.
Jenny és Edward… olyan helyzetben, és… egyszer csak forogni kezdett velem a világ, már, ha egy vámpír megszédülhet. Épp, hogy elkapott Jazz.
- Te is érezted? – kérdezte.
- Igen, de látomáson keresztül! Még ilyet sosem éreztem – feleltem.
- Még Én sem.
- Sakkozunk? – kérdeztem.
Tudom, hogy ez egy hülye ötlet, de csak ez jutott az eszembe, hogy elfoglaljam, nemcsak magam, hanem szerelememet is.
- Nekem lenne egy másik ötletem. Ettől az érzéstől rám tört egyfajta vágy, nem mintha a nélkül nem éreznék e fajta erős késztetést, hogy… – mondta, és megcsókolta a nyakamat. Ezen csak mosolyogtam.
- Akkor gyere. – Ragadtam meg karjánál fogva, és behúztam a házba, felrohantunk a szobánkba, majd lerángattuk egymásról a ruhákat, aztán…



Szerencsére Emmett nem próbálkozott meglesni Jennyéket, mert ha megtette volna, akkor már nem élne.
Jó, ezt azért nem mondtam komolyan, de kapott volna, az egyszer biztos!
A nap többi részét nyugalomban töltöttük, bár néha nekem voltak Olyan látomásaim, de örültem, hogy Jenny és Edward jól érzik magukat, na meg, hogy visszakaptam a bátyámat.






Köszönöm szépen a levelet Cintinek, Szilvinek, Gértinek, Doronak, msnen: Szndynak és Nillának, a kommentárokat pedig: Vittinek, Zsúúnak, Bettinek, Ancsinak, Gromitnak, Vivinek és Kellynek.:D:D:D:D
Bocsi még egyszer a béna fejiért. Remélem fogjátok érteni, hogy miért írtam ezt a részt, és kapok sok-sok levelet és komit:
agnes_h93@freemail.hu
Aki szeretne, felvehet msnre, csak írjon Nekem levélbe, mert nem szívesen írom ki ide:D
Millió Puszi Nektek!♥♥♥♥